budai-var-1024x576

Tompa: Volt jó ötven évünk

most nem az, hogy az anyukájuk nem tanította meg nekik kiskorukban, hogy nem illik rápökni az asztalra, amiről eszünk és szakmányba gyalázni azt az Európát, amitől őrült lovettákat kapunk, szal hogy ezt nem illik, hogy ez roppant unesztétikus, most nem is ezzel hozakodok elő,

és nem is azzal, hogy az sem egészen komilfó, hogy a népben rejlő legbutább ösztönök felkorbácsolására bazírozzuk a hatalmunkat, most nem ezt akarom vakarászni megint, ilyen a magyar kereszténydemokrata erkölcs, ez van, ezt kell nem szeretni,

és azt is hagyjuk mostan, hogy a liget szétb@szására nem azért kerül sor, mert bárki modern múzeumi negyedet akarna itt létrehozni, hanem mert az első miniszter a várba akar költözni, hogy éjjel, mikor senki se látja, fejébe nyomhassa a koronát, dekázhasson az országalmával, és a jogarral vakargathassa a skrótumát, és azt is hagyjuk most, hogy paramilitáris, államon kívüli erőszakcsoportokkal bántalmazzák azokat, akik fellépnek ellenük, és ezt a saját médiacsürhéjük és médiakutyáik lelkes nyáladzással és lihegéssel ünneplik, satöbbi, satöbbi, satöbbi és satöbbi, most nem ezekkel jövök, unom és reménytelen,

de azt azért megjegyezném halkan, hogy (Engel Pált idézve) a modernizáció minden esetben Nyugatról importált eszmék, intézmények, szokások és technikák bevezetését jelentette. Sehol nem lennénk Európa nélkül, nem tudunk olyan lényeges és maradandó pozitív hatásokról, amelyek más irányból, más kultúrák felől érkeztek volna: akár az ortodox vagy muszlim világból, akár a sztyeppe pogány népeitől. Ami felé most mozgunk. Miközben véget ér egy fejezet, volt jó ötven évünk, Péter halála mintegy jelképesen lezárta ezt a korszakot, most ismét gyülekeznek az apokalipszis lovasai a horizont peremén, Erdő sötétjéből hosszú csáklya/ vetődik be a nyitott ablakon,/ a vendégek közé, kik táncoltak fölhevülésig. (Tomas Tranströmer: Prelúdiumok), takarítják már a téglagyárak szárítóit, aki tehát Európát gyalázza és a szultánt és a cárt ajnározza, miközben ismét recseg-ropog minden, amit szerettünk, történelmi bűnt követ el a saját közössége (nemzete) ellen.