Olcsóbb a vegyes életbiztosítás

Lehullott végre a lepel az összes életbiztosítás áráról. Július elejétől a hagyományos életbiztosítások teljes költségmutatóját (TKM) is közzéteszik. A befektetési egységhez kötött (unit linked) konstrukcióknál is tisztul a kép: ezeknél eszközalapokra lebontva nézhetik végig a befektetők, mennyi a TKM. A mutató egyébként azt fejezi ki százalékos formában, hogy a biztosítás elméleti költségmentes hozamát évente mennyivel csökkentik a költségek.

A cikk a hirdetés után folytatódik Aki kíváncsi az összes értékre, egy 132 oldalas, apró betűkkel és számokkal teli listát böngészhet végig a Magyar Nemzeti Bank (MNB) holnapján. A lista egyelőre itt-ott hiányos, és pontatlanságok is előfordulnak benne. Így is kiderül azonban belőle, hogy a hagyományos életbiztosítások általában valamivel olcsóbbak a befektetési egységhez kötötteknél. Húsz évre számolva a legdrágább klasszikus életbiztosításra 8,43 százalékos TKM-et számoltak, ez az Aegon Gondviselés nevű kockázati életbiztosítása volt, amely tulajdonképpen egyfajta temetési biztosítás. Ebben az esetben a TKM főleg a speciális feltételek miatt volt magas: a biztosítást 50 éves kor fölött lehet csak megkötni, az éves díja pedig a megtakarítási termékekhez képest alacsony.

A klasszikus biztosítások éves költsége egyébként húszéves futamidőnél ritkán haladja meg a 4 százalékot, általában 1-2 százalék körül alakul, sőt sokszor 1 százalék alatt marad. A jelenlegi kamatkörnyezetben ennél sokkal magasabb költségre nem is lenne keret, ha biztosítani szeretnék a társaságok az ügyfeleknek a futamidő végén a garantált kifizetéseket. A tízéves futamidőre kalkulált TKM-ek már magasabbak, 7-8 százalékos termékek is vannak a piacon, sőt a Grawe egyik konstrukciójánál 9,67 százalékig emelkedett a mutató. Vannak azonban egy százalék alatti költségmutatójú tízéves biztosítások is, igaz, ezek többnyire egyszeri díjas termékek.

A nyugdíjbiztosítások közül is olcsóbbak jellemzően a klasszikusok, mint a unit linked konstrukciók. A legtöbb vegyes nyugdíjbiztosítás TKM-je tíz évre 3 százalék alatt van, húsz évre pedig sok esetben az 1,5 százalékot sem éri el. A legdrágább nyugdíjbiztosítás az NN Motiva, amelynél ezek a mutatók a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) honlapjára feltöltött adatok szerint tíz éves futamidőnél 4,75, 20 évesnél 3,76 százalékon állnak.

Mindezek dacára az NN adta el tavaly a legtöbb nyugdíjbiztosítást, csaknem 4,9 milliárd forint volt a díjbevétele. A legolcsóbb hagyományos nyugdíjbiztosításokat az MKB és a Grawe kínálja. Hiába feleakkora azonban a TKM-jük, mint az NN-é, az értékesítési eredményeik eltörpülnek a holland tulajdonú biztosítóé mögött. A Grawe alig félmilliárd forintos, az MKB pedig csupán 234 millió forintos díjbevételt ért el a nyugdíjbiztosítási piacon.

Nem csak az eszközökön múlik

A unit linked eszközalapok költségei között óriási a szórás. A legdrágább alapokat választó ügyfeleknek bőven 10 százalék fölötti TKM-mel kell számolniuk, a rekord 12 százalék fölött van.
A legolcsóbb alapoknál eközben a TKM az egy százalékot sem éri el. Az alapok befektetési politikája csak részben függ össze a költségekkel. Való igaz, hogy a pénzpiaci alapok TKM-je valamivel alacsonyabb, a legolcsóbbaknál az egy százalékot sem éri el, de ezek között is előfordul 7-8 százalékos költségmutatójú. A legdrágább alapok általában külföldi részvénypiacokon fogatják a pénzt, a 10-12 százalékos TKM-et azonban a külföldi tőzsdéken sem könnyű kitermelni. Ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy az ügyfél nyerjen és ne bukjon a befektetésén.
Szerző: Herman BernadettOriginal Article