Összeomlóban Kiss László életműve

Már önmagában az ő és két társa által 1961-ben elkövetett – és fél évszázadig sikeresen elhallgatott –, kirívóan súlyos bűncselekmény pár héttel ezelőtti napvilágra kerülése elég volt ahhoz, hogy Kiss a szövetségi kapitányi poszttól kezdve az alpolgármesterségig az égvilágon szinte mindent elbukjon. Ám azok a részletek, amiket egykori, már halottnak hitt áldozatuk osztott meg a nyilvánossággal, különösen pedig azok az új információk, amelyek azt mutatják, hogy az ominózus nemi erőszak korántsem tekinthető afféle fiatalkori megtévedésnek, egyszeri „botlásnak”, morálisan is megsemmisíthetik a 76. évében járó, korábban megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel bíró mesteredzőt. A kérdés már most az, hogy az az iszonyú mennyiségű szenny, ami a lezárt akták mélyéről ömlik, végérvényesen maga alá temeti-e nemrégiben még mindenki által elismert, komoly népszerűségnek örvendő szakember életművét.

Merthogy Kiss az elmúlt esztendők folyamán tényleg mindent elért. Tanítványai között olyan olimpiai, világ- és Európa-bajnokokat találunk, mint Egerszegi Krisztina, Kovács Ágnes és Güttler Károly, míg szövetségi kapitányi tevékenységének eredményességét mutatja többek között Czene Attila és Gyurta Dániel ötkarikás aranya, vagy éppen az a három olimpiai ezüstérem, amelyeket Cseh László nyakába akasztottak Pekingben. Vajon ezeket a páratlan sikereket – fogalmazzák meg sokan a dilemmát – elhomályosítják, elhomályosíthatják-e azok a visszataszító, a legtöbbekben jogos undort keltő cselekmények, amelyeket Kiss egykoron elkövetett, avagy a két ügyet teljesen függetleníteni kell egymástól.

És ha értem is azoknak az érvelését, akik azt mondják, hogy például Páger Antal attól semmivel sem lett rosszabb színész, hogy a vészkorszakban erősen fasiszta nézeteket vallott, illetve, hogy az amerikaiak kedvenc humoristája, a 77 éves Bill Cosby attól még ugyanolyan vicces marad, hogy ez idő szerint vagy egy tucat nő vádolja azzal, hogy droggal elkábította, majd megerőszakolta őket, magam teljesen másként látom a dolgot. Számomra ugyanis fontos, hogy az akár legkiemelkedőbb teljesítmény is olyan valakibek a nevéhez kötődjön, akire felnézhetek, akit emberként is becsülni tudok. Kiss László nem ilyen. Pontosabban: már nem ilyen. Mert bár az eredményei előtt meghajlok, az iránta érzett egykori tiszteletnek nyoma sincs bennem.

FIGYELEM! A cikket a Blikk-kocsma új Facebook-oldalán is kommentelhetik olvasóink, a kocsmát ugyanis oldalunkról a közösségi portálra költöztettük. Ott várja a törzsvendégeket kocsmárosunk is, vagyis Csapos Lajos, akivel lehet beszélgetni, válaszol, megmond, kiszól a pult mögül és beszól, ha kell! Ide kattintva találkozhatnak Csapos Lajossal, a Facebookon!